Az üzem négy generáció óta áll hangszereivel a muzsika szolgálatában. Az alapító Váradi József volt, aki a 19. század közepén Kolozsvárott dolgozott. Ő mintegy 3-6 új orgonát épített.
Nála kezdte szakmai tanulmányait fia, Váradi Miklós (1883-1962), kinek nevéhez a cégszerű megalapítás érdeme fűződik.
A gimnázium, érettségi elvégzése után, már a segédlevél birtokában Budapestre jött, hogy lovag Országh Sándor üzemében bővítse ismereteit; benne vélte felfedezni a gyárszerű és korszerű magyar orgonaépítészet megtestesítőjét. Ő 1912-ben a Cég műhelyvezetője, 1916-ban pedig a Magyar Organológiai Társaság tagja lett. Az I. világháború kitörésekor bevonult, de – Országh Sándor kérésére – mint nélkülözhetetlent leszerelték.
1920-ban nyitotta meg saját üzemét, korszerű gépekkel, állítóteremmel, 10-20 főt foglalkoztatva. Az államosításig 101 mechanikus és pneumatikus rendszerű új orgonát épített. Gépeit, anyagkészletét elkobozták (1949), államosították, így haláláig javításokból és kisebb bővítésekből tartotta el családját.
Két fia, ifj. Váradi Miklós (1919-1970) és Váradi Ottó (1922-2005) szintén ezt a hivatást választotta. Miklós apja üzemében helyezkedett el, az államosítás után pedig a Fővárosi Hangszerkészítő Vállalat orgonaüzemében dolgozott, később szakított a szakmával.
Ottó hasonló pályát járt be, csak Ő a háború után, mint volt angol hadifogoly, osztályidegenként jó ideig munkát sem kapott. Ő teljesítette – gépek és műhely nélkül – apja 1962-es végakaratát: befejezte a veresegyházi római katolikus templom orgonájának felépítését. 1963-ban mestervizsgázott és elsőként vállalta a “klerikálisnak” minősített szakma minden következményét. 1994-ben a Magyar Hangszerész Szövetség “Aranykoszorús Mester” címmel tüntette ki az orgonaépítő szakmában kifejtett tevékenységéért.
A dinasztia legfiatalabb tagja Váradi István (1958), aki 1972-től édesapjánál tanult, 1975-ben segédlevelet szerzett, 1983-ban mestervizsgázott. 1976-77-ben német orgonaépítőknél tett tanulmányutat, melynek állomásai Gotha, Merseburg, Drezda, Bautzen és Potsdam voltak. Utána együtt dolgozott a két generáció. 1981-tõl újraélesztve a régi kapcsolatokat a német Laukhuff vállalattal, mely egy hosszú távú együttműködés első lépcsőfoka lett. 1984-től a cég neve: Váradi és Fia.
Új korszakot jelentett a Cavaille-Coll tanítvány: Ladegast, a schwerini Dom orgonájának építője megismerése után a francia hangzásideálhoz való vonzódás, amely újabb kapcsolatfelvételre késztette a céget: ezúttal a Killinger nyelvsípgyártó céggel.
1989-ben korszerű üzem épült. Mérnökök bevonásával lehetővé vált az elektrotechnika alkalmazása is. Neves látogatók: az amerikai Moller cég képviselője, Peter Laukhuff , Hans-Eric Laukhuff, Kau, Eisenbarth, Caspar von Glatter-Götz, Konrad Mühleisen orgonaépítő mesterek nyilatkoznak elismeréssel a látottakról.
Váradi István 1991 óta orgona-szakismeretet tanít, 1993 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerészképző Iskolájában is. Az Orgonaépítő – Mestervizsga Bizottság elnöke, a Budapesti Kézműves Kamara Etikai Bizottság alelnöke, valamint a Magyar Egyházzenei Társaság orgonás tagozatának vezetőségi tagja. Első magyar orgonaépítőként tagja a GDO-nak és az ISO-nak. Eddigi nagyobb munkái: a Kalocsai Főszékesegyház, a pécsi Székesegyház, a budapesti Szent István Bazilika, egri Bazilika, a budapesti Belvárosi Főplébánia templom, a budapesti Karmelita templom, a budapesti Új Piarista Kápolna és a keszthelyi Karmelita Bazilika Minor, orgonáinak építése.
A Váradi cég Magyarország legöregebb cége: nem volt még olyan orgonaépítő dinasztia, akik egyhuzamban – közel 100 évig megszakítás nélkül – üzemeltek volna, túlélve a kommunizmus viharait, vállalva a sokszori meghurcoltatást.
Váradi István jelentősen hozzájárult a magyar orgonaépítészet oktatásához, több mint 30 szakmunkást tanított, vizsgáztatott, de a mostani orgonaépítő mesterek 70%-át is ő mestervizsgáztatta. Solymosi Ferenc orgonaművésszel együtt, felkérésre megírták az országos szakmunkás oktatás 3 éves elméleti, gyakorlati tantervét a vizsgaszinttel együtt, valamint a mestervizsga elméleti és gyakorlati anyagát is.
A cég vállalja bármilyen rendszerű és nagyságú új orgonák építését 20 év garanciával, bővítést javítást, valamint műemlék-orgonák restaurálását, orgonatervezést, diszponálást, mechanika és játékasztal tervezést, fa és fémsíp készítést, intonálást, hangolást stb. orgonaelméleti és gyakorlati magánképzést és mesterképzést is.
A cég a hazai orgonaépítésen kívül, új orgonát, alkatrészeket, játszóasztalt, fa és fémsípokat szállított a következő országokba:
USA, Canada, Ausztrália, Anglia, Csehország, Skócia, Svédország, Franciaország, Németország, Románia, Japán, Szlovákia, Szlovénia, Norvégia és Dánia.
Belső és homlokzati sípok szállítása a Jáky és Paulus műhelyeknek.
In memoriam:
Prof. Koloss István
orgonaművész, zeneszerző és organológus 1932-2010
a Szent István Bazilika, pécsi Székesegyház (1990), kalocsai Főszékesegyház, egri bazilika, és számos más orgonánk hangképvázlatának tervezője. Szeretettel emlékezünk rá!
Hans Erich Laukhuff (1944-2012)
Orgelbaumeister Weikersheim
Rendkívüli barát és kiváló kolléga, szeretettel gondolunk rá.
Fordította: Kovács Tünde